A fiatalság nem egy életszakasz – hanem egy lelkiállapot
Samuel Ullmann:
„Youth” (fiatalság) c. prózavers
A fiatalság nem egy életszakasz – hanem egy lelkiállapot; az akarat egy fajtája, a képzelőerő egy minősége, az érzelmek ereje, a bátorság dominanciája a félénkséggel szemben, a kalandvágyé a szerelmi könnyedséggel szemben.
Senki sem fejlődik pusztán néhány év leélésével; az emberek csak úgy öregszenek meg, ha elhagyják az ideáljaikat. Az évek ráncosítják a bőrt, de a lelkesedés feladása a lelket is. Aggodalom, kétség, önbizalomhiány, félelem és kétségbeesés – ezek azok a hosszú, hosszú évek, amelyek meghajtják a fejet, és porrá változtatják a növekvő szellemet.
Legyen az hetven vagy tizenhat éves, minden lény szívében ott van a csoda szeretete, a csillagok és a csillagszerű dolgok és gondolatok édes ámulata, az események kétségtelen kihívása, a következő lépés iránti lankadatlan gyermeki étvágy, valamint az élet öröme és játéka.
Fiatal vagy, mint a hited, olyan öreg, mint a kétség;
Olyan fiatal, mint az önbizalmad, olyan öreg, mint a félelmed;
Olyan fiatal, mint a reményed, olyan öreg, mint a kétségbeesésed.
Amíg szíved a szépség, a vidámság, a bátorság, a nagyszerűség és az erő üzeneteit fogadja a földtől, az embertől és a Végtelentől, addig fiatal vagy.
Amikor a vezetékek mind lerontattak, és szíved központi helyét a pesszimizmus hava és a cinizmus jege borítja, akkor valóban megöregszel, és Isten irgalmazzon a lelkednek.
A fiatalság evangéliuma
(Samuel Ullmann nyomán)
Az fiatalság nem év, nem bőrre írt idő,
Hanem lélek, mely az Ég felé hajol,
Akarat, mely hegyeket mozdít,
S képzelet, mely a csillagokkal dalol.
Nem számít, hány nyarat hord a vállad,
Ha még élsz az öröm szent hevében,
Ha a jövőre nyitott szívvel vársz,
Te ifjú vagy, az Úr kegyelmében.
Az öregség nem az évek száma,
Hanem ha álmaid földbe ásod,
S ha az eszmék fényes csillagzata
Kialszik benned, mint kihűlt világod.
Mert az öreg, ki már nem remél,
S ki csak a múlttól kér kegyelmet,
Az elhagyta az örök Forrást,
S porba hullt, ahol már semmi nem vet.
De az marad ifjú, ki mer hinni,
Akit az Ige újra felébreszt,
S ki bátran jár a hit útjain,
Még ha a világ is másfelé vezet.
Ha még hallod a szépség szavát,
S szívedbe béke, erő, dal szakad,
Ha érzed: az élet nem vég, de hívás –
Istennek vagy gyermeke – és fiatal maradsz.
De jaj, ha a szíved kihűlt vasharang,
S csak gúny szól benne és közöny zúgása,
Akkor már nem az évek terhe nyom,
Hanem a lélek öregedésének vára.
Ne engedd hát el az eszmék szárnyát,
Ne add fel a szív szent énekét,
Mert Krisztus is ifjúként halt meg –
De örökké él, s Ő az fiatalság ígérete még.
🎵 Fiatalság, Uram, Te Benned
(himnusz – négy versszak, refrénnel)
Szívedben él, ha felragyog –
A Lélek tűz, ha nem hunyó ma,
S nem számít, hány év elhozott.
Akaratodban angyal ébred,
Képzeletedben csillag ég,
Ha hittel lépsz a sűrű éjbe,
Isten veled van – s ez elég.
Refrén:
Fiatal vagy, ha még remélsz,
Ha bízol s nem hajolsz meg félve,
Fiatal vagy, míg ég a fény,
Mit Isten gyújtott meg a szíved mélyén.
(…Mit Isten gyújtott meg a szíved mélyén.)
Elásod mély, sötét föld alá,
Ha már csak múltat emlegetnél,
És nincs jövőd – csak szűk szobád.
De aki él, mint él a reggel,
S látja a hit virágait,
Az nem öregszik: benne zeng még
Az Úrnak ifjú szava itt.
Refrén
De benned szól – és újra hív.
A bátorság nem hangos ajkat,
Hanem csend, mely nem menekül már.
Ha még szeretsz, ha kérni tudsz még,
Ha bocsátasz, s újból elindulsz –
Az fiatalság ott él tebenned,
Hol Krisztus jár a szív útjain.
Refrén
S az évek ráncot írnak rád –
Ne félj! A Lélek nem feledte
A kezdettől hordott fiatalság
Az Úrban él, s ki benne bízott,
Annak a szíve újra megy
A Mennyországnak kapujában
Az fiatalság örökké hív!
Záró refrén:
Fiatal vagy, ha még remélsz,
Ha bízol s nem hajolsz meg félve,
Fiatal vagy, míg ég a fény,
Mit Isten gyújtott meg a szíved mélyén.
Örök tűz ez – nem múló év,
A Lélek ifjan száll fel az Égbe.
(…A Lélek ifjan száll fel az Égbe.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése