Harari

Az AI mint migráns – Yuval Noah Harari

társadalomelméleti metaforája

Bevezetés

Yuval Noah Harari történész és gondolkodó az elmúlt években a mesterséges intelligencia

(AI) társadalmi hatásainak egyik legismertebb elemzőjévé vált. A 2025-ös Wall Street

Journal CEO Council konferencián Harari figyelemfelkeltő hasonlattal élt: az AI-forradalmat

egy globális migrációs hullámhoz hasonlította. Ez a metafora lehetővé teszi, hogy új

nézőpontból értelmezzük a technológiai fejlődés társadalmi következményeit.

1. A hasonlat alapja – új „entitások” a társadalomban

Harari kijelentette:

„Ez olyan, mintha hirtelen több milliárd intelligens

migráns jelenne meg a társadalmunkban. Nem emberek,

hanem digitális, mesterséges szereplők.”

Az AI-rendszerek – például a nyelvi modellek, robotok, önvezető rendszerek – olyan új

„lakói” lesznek az emberi közösségeknek, akik képesek beszélni, tanítani, dolgozni, tanácsot

adni, dönteni. Ez a megjelenés nem fokozatos, hanem sokszor hirtelen és tömeges – ahogy

a társadalmak néha tapasztalják a hirtelen népességnövekedést migráció révén.

2. Munkaerőpiaci párhuzam – az emberi szerepek konkurenciája

A mesterséges intelligencia nemcsak kiegészíti az emberi munkaerőt, hanem

versenytársává válik. Az AI-rendszerek számos olyan tevékenységet végeznek el, amelyek

korábban csak emberekre voltak bízva:

ügyfélszolgálat,

oktatás,

tartalomírás,

fordítás,

programozás,

jogi vagy pénzügyi tanácsadás.

Ez a versenyhelyzet Harari értelmezésében hasonlít a migrációs válságok egyik klasszikus

narratívájához: „elveszik a munkánkat”

, „megváltoztatják a közösség struktúráját”

.

3. Kulturális és identitásválságHarari figyelmeztet: az AI nemcsak gazdasági szereplő, hanem kulturális és morális

kérdéseket is felvet. Ha az emberi kreativitás, nyelvhasználat, morális döntéshozatal már

nem kizárólag emberi képesség, akkor újra kell definiálnunk az emberi identitás határait.

Hasonlóan ahhoz, amikor új kultúrák jelennek meg egy társadalomban – a régi önkép

meginghat.

4. Az integráció kérdése – hogyan „fogadjuk be” az AI-t?

Ahogy a társadalmaknak válaszolniuk kell a migráció kihívásaira, úgy etikai, jogi és

intézményi válaszokat kell adni az AI „társadalmi integrációjára” is. Fő kérdések:

Ki a felelős az AI döntéseiért?

Mik az AI „jogai” vagy „kötelességei”?

Milyen határokat húzunk meg a használatukban?

Mi marad kizárólag az emberi közösséghez tartozó tér?

5. A metafora ereje – miért hatásos ez a hasonlat?

Harari metaforája azért működik, mert:

érzelmileg megfoghatóvá teszi az AI-jelenséget,

társadalmi párhuzamot teremt ismert jelenséggel (migráció),

politikai és morális érzékenységre apellál,

figyelmeztető jelzés: ha a társadalom nem készül fel, konfliktusokat eredményezhet

az AI megjelenése, mint a nem megfelelően kezelt migrációs hullámok.

Összegzés: Yuval Noah Harari az AI-t nemcsak technikai újdonságként, hanem radikális

társadalmi kihívásként értelmezi. A migrációs hasonlat azt hangsúlyozza: a mesterséges

intelligencia nem egyszerű „eszköz”

, hanem új társadalmi szereplő. Ez új szabályokat, új

erkölcsi elveket, és új emberképet követel meg.

Az igazi kérdés: képesek leszünk-e tanulni a történelemből, és békésen integrálni ezeket az

új entitásokat, mielőtt azok „megintegrálnak” minket