OLTÓPROGRAM (A csendből születik a rend, a rendből a teljesség)
OLTÓPROGRAM, a karma a gondviselés felismerése
Rudolf Steiner
A szem a lelkiismeret szerve
Gyönyörű világ teremtése
A szépség szeretete már megvan. De a hazugság
Állj meg egy pillanatra. Szűnjön meg a rohanás. Tett fel a kérdést: Miben vagy?
A bölcsesség születése, a görögök
Arisztotelész leírja a mai világot. Cselekvés és szenvedés
A reneszánsz csúcspontján megérkezik az én a testben
Miért jöttem? Miért ide jöttem? Mi dolgom itt?
A karmában nincs demokrácia
Az ember nem veszhet el a teremtésben
Fordulat jön. Mindenki ugyanonnan származik
Szentesített hazugság - Makovecz
Jaj neked, ha hazuggá válsz
Az üdv képesség
A földi élet jó időtöltés. A karma semmi más mint emlékezés
A szellemi kozmoszban nincs sötét és gonosz!
Az új mindig birizgálja a gondolatot. A szellemtudomány nagy lehetőséget nyújt
A teremtés folyamata
A szeretet bölcsesség, az áldozat a Golgota
Hol van az igazság? Karma magyarázata, Steiner
A karma változása, mindig magasabb lehetőségek
A vákumok az egyén és a világon
A gonosz soha nem győzhet ellenem
Az életemmel tudom igazolni, hogy van gondviselés
A Makovecz kápolna sorsfeladata
A szeretet bölcselet: A már átélt életeseményt később egész másként fogom újragondolni
Egyetlen forrás, amelyből erőt kapsz az istenhit, Makovecz
Steiner: Isten fiai ébredésre vár!
Intuitív erő: Edit: Szent András Kastély
Másokért élni
A hazugság megbetegít
A hatalomban lévőket megfogták. A szeretet bölcsességében született ember morális lény
Aszurák támadása: hatalom, vagyon és kóros gondolatok
Minden gonoszság mögött félelem van
Üres kézzel léped át a halál küszöbét
Magadnak tudni kell. Nem kell nyilvános gyónás
Az én előtt nem lehet eltitkolni semmit
Nem bűntudat kell, hanem felismerés
Dr. Bistey Zsuzsa (Budapest, 1948-)
férje: Dr. Bistey György (született 1927. augusztus 4-én, Tiszabercelen – 2008) hazatelepült 1991 után) klinikai szakpszichológus, aki Washington állambeli Pennsylvania‑ban végzett úttörő munkát a testi traumák lelki‑szellemi rehabilitációjában, különös tekintettel az ifjúsági addiktológiára
Tanulmányok és szellemi út
1950–re tanult ki cipésznek Németországban, majd 1950-ben bevándorolt Amerikába.
Pszichológiára váltott: pszichológiai mesterképzését a Kent State University-n végezte klinikai szakirányon .
Doktori képzése 1964–68 között zajlott a Pittsburgh és Kansas City University-n, 1968-ban PHD fokozatot szerzett .
Szakmai pálya
1968–1975: a harmarville-i (Pennsylvania, USA) rehabilitációs központ pszichológiai igazgatója, kezdetben egy asszisztenssel.
1975-ben új kórházba költöztek, amely 200 ágyas, modern rehabilitációs intézmény volt.
1988‑ra már 16 doktorátussal és 7 mesterrel rendelkező szakpszichológus csapatot vezetett, majd a kórház eladása után nyugdíjba vonult .
Oktatás és magánpraxis
1968–1981 között a Pennsylvaniai Állami Egyetem esti tagozatán tanított.
1988-ig a kórház oktatási részlegén is folytatott képzéseket pszichológusoknak .
1968–1991 között privát praxisban is dolgozott, melyhez 1991-ben Magyarországra visszatérve – Ispánk környezetében – csatlakozott klinikai-szociálpszichológiai tevékenységhez .
Főbb területek és hozzájárulás
Testi trauma és addiktológia: alkalmazott orvosi hipnózist ifjúsági függőségek kezelésében
Rehabilitációs központok menedzsmentje és szakpszichológiai szolgáltatások fejlesztése.
A szakpszichológusok képzése és mentorálása klinikai közegben, emellett oktatói szerep az egyetemi képzésben.
Hazatelepülés Magyarországra
1991-ben visszaköltözött Magyarországra, gyermekeivel együtt, hogy – Ispánkon – természetközeli környezetben folytassa terápiás és szociálpszichológiai területen szerzett tapasztalatait .
A hazaköltözés után hivatalosan nem végzett praxisát, viszont kisebb támogatási tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül folytatta.
Összegzés
Dr. Bistey György élete és munkássága példaértékű híd a klinikai pszichológia, rehabilitáció és az oktatás között – egyaránt hatott az amerikai és hazai szakmai közegre. Rehabilitációs intézményeket vezetett, fiatal szakpszichológusokat képzett, és a testi traumák lelki-szellemi megközelítését tette módszertani alapjává.
Saját életrajz: 1927 augusztus 4-én születtem Tiszabercelen, Szabolcs-Szatmár Bereg vármegyében. Szüleim, Bistey Béla hivatásos katonatiszt és Böhm Márta htb. voltak, mindketten római katolikusok. Az első elemit Budapesten végeztem 1932-1933-ban, amikor édesapámat áthelyezték a törzstiszti tanfolyam elvégzésére. A következő évben Miskolcra kerültünk, ahol az elemi iskolás évek után a miskolci Katolikus Fráter György Gimnázium diákja voltam. A hatodik osztály után Sátoraljaújhelyen a Piarista Gimnáziumban fejeztem be tanulmányaimat. 14 éves koromtól minden nyáron vakáció alatt egy hónapot dolgoztam az egri anyai nagyapám birtokán, és apai nagyapám téglagyárában Tiszabercelen. 1944 őszén apám tanácsára Vágselyén önként jelentkeztem az akkor ott tartózkodó miskolci tüzér hadosztályba.
Egy véletlen folytán Pali bátyám és Béla bátyám aki féltestvérem, és honvéd százados volt szintén Vágselyén voltak ekkor átutazóban. Ez volt az utolsó családi találkozásunk. Az ütegünket először a dán határnál, majd néhány hét után egy Hamburg melletti repülőtéren vetették tüzelőállásba. 1945 május 10-én kerültünk angol fogságba, ahol rajtunk kívül több tízezer német hadifogoly is volt. Én október elején megszöktem és mivel vágselyei találkozásunk óta semmit sem tudtam családomról és hazámról, haza akartam menni. Eljutottam Passau-ig és ott véletlenül megtudtam, hogy édesanyám egy kis bajor faluból a Vöröskereszt segítségével keresteti férjét és három fiát. Apám egy hónappal később, csontig soványodva került elő a Riedenburg-i kastély pincebörtönéből.
Mivel apám nem akart Magyarországra visszatérni amíg az oroszok ott voltak, én Landshut-ban telepedtem le, ahol kitanultam a cipészmesteri szakmát. 1950-ben áttelepültünk Amerikába, december 13-án érkeztünk New-Yorkba, 14-én Cleveland-Ohióba, és 15-én apám és én munkába álltunk. Első munkahelyem egy kisebb nikkelező cég volt, ahol csak egy hónapig dolgoztam, mert egy jobb fizető állást találtam, mint rakodó a New-York Centrál vasúti társaságnál.
1951 szeptemberében besoroztak az U.S. Marina Corps-ba. A kiképzés után a divíziót Koreába vitték, kivéve néhányunkat, akik még nem voltak amerikai állampolgárok. Leszerelésemig, 1953 szeptember 8-ig, mint szakács és cukrász dolgoztam és kiváló minősítéssel, mint szakaszvezető kerültek tartalékos állományba.
Visszatérve Clevelend-be a National Acme gépgyárban kaptam munkát, először mint raktáros, majd gépkezelőként dolgoztam. Beiratkoztam egy kétéves esti tanfolyamra, amelyet mint műszaki szerszám és dombornyomó tervező sikeresen elvégeztem és ekkor mint műszaki tervező a gyár mérnöki osztályára kerültem. Mivel mint veterán tandíjmentesen tanulhattam tovább, 1956.nyarán felvettek a John Carroli jezsuita egyetem esti tagozatára, amit mérnök szakos hallgatóként kezdtem, de az első szemeszter után áttértem a pszichológiára. Az első két évfolyamot négy év alatt végeztem el és akkor engedélyt kértem, hogy úgy nappali, mint az esti szakon is tanulhassak. Mikor az engedélyt megkaptam, a munkahelyemet felmondtam és a második két évet egy év alatt Cum Laude elvégeztem. A pszichológai Mester fokozatot a Kent State University-n szereztem meg, ahol klinikai pszichológiára szakosodtam. A doktorátusi tanulmányaimat a Pittsburgh University-n kezdtem 1964-ében és a Kansas City University-n fejeztem be, mint a Philosophia Doctora 1968-ban.
A klinikai cselédkönyves évemet a Pittsburgh-i Veterán Kórház zárt elmeosztályán végeztem el.
1968-ben a Harmarvill-i Rehabilitációs Központban a Pszichológiai szakosztály igazgatója lettem, egyetlen Mester fokozatú asszisztenssel, 1975-ben egy szuper modern, 200 ágyas kórházba költöztünk, 1988-ban 16 doktorátussal és 7 mester fokozattal rendelkező pszichológust irányítottam, amikor is a kórházat eladták és én elfogadtam egy korai nyugdíjba vonulás lehetőségét.
1968-tól 1981-ig tanársegéd a Pennsylvaniai állami egyetem esti tagozatán, majd 1988-ig a kórház oktatási szakosztályán pszichológiát tanítottam. Privát praxisom 1968-tól hazatelepülésemig 1991-ig tartott.
Az első boldogtalan és gyermektelen házasságom 1952-től 1977-ig tartott amikor is elváltunk. A második házasságomban feleségem három gyermeket szült, de az első fiúnkat egyhetes korában elveszítettük. Mihály fiúnk 1983-ban, Márta leányunk pedig 1985-ben született.
Az 1991-es hazatelepülésünk sok kellemetlen bosszúsággal járt, mert a hnatósági ügyintézések során sok olyan emberrel volt dolgom, akik tudatlanságukat rosszindulattal párosították. Például 41 éves, három kontinensen szerzett autóvezetési gyakorlat után csak úgy tudtam egy magyar jogosítványt szerezni, hogy 16-18 éves kollégákkal végig kellett ülnöm egy tanfolyamot. Ezért diplomám honosítását meg sem próbáltam, félvén attól, hogy esetleg újra kell kezdenem az egészet talán az elemitől. Ezért az elmúlt öt és fél évben hivatalosan nem praktizálok csak segítséget nyújtok mindenféle ellenszolgáltatás nélkül azoknak akik felkeresnek.
A kompletatív állapot (vagy kompletatív tudatállapot) kifejezés ritkábban használt, de egyre gyakrabban jelenik meg a transzperszonális pszichológia, spirituális antropológia vagy szellemtudományos irodalmakban. Jelentése a szó gyökeréből érthető meg:
Eredet és jelentés
A „kompletatív” szó a latin „completus” (teljes, beteljesedett) szóból ered.
Jelentése: teljességre irányuló, vagy teljességet megtapasztaló állapot.
Kompletatív állapot – mit jelent?
Ez az állapot jellemzően:
A hétköznapi éntudatot meghaladó tapasztalás, ahol az ember kilép a dualitásból (én–te, alany–tárgy) és
egyfajta egységélménybe, belső békébe, „összhangba” jut, ahol:
nincs hiányérzet,
megszűnik a pszichés feszültség, töredezettség,
megjelenik az összekapcsoltság érzése (önmagaddal, világgal, „isteni” renddel).
Szinonim vagy rokon fogalmak
Kontemplatív állapot – elmélkedő, befelé forduló, jelenléti tudatállapot.
Flow-állapot – amikor az ember teljesen jelen van egy tevékenységben.
Egységtudat – pl. meditációban vagy misztikus élmények során.
Megvilágosodás pillanata – spirituális hagyományokban ezzel rokonítható.
Tudományos párhuzam
A transzperszonális pszichológia szerint a kompletatív állapot nem regresszív, hanem integratív tudatállapot, amelyben az ember:
felülmúlja az én-határokat,
de nem veszti el önazonosságát,
és magasabb rendű összefüggésekre lát rá.
Példák – hol jelenik meg?
Hamvas Béla szövegeiben gyakran utal „beteljesedésre”, „harmonikus létállapotra” – ezek a kompletatív állapot belső tapasztalatait tükrözik.
Steiner is beszél a „magasabbrendű tudatállapotokról”, ahol az ember megtapasztalja „a világ és az én szellemi egységét”.
Jung: individuum teljessége = Selbst (Önvaló) megélése.
Összefoglalás
Kompletatív állapot = teljesség-élmény
Az ember úgy érzi: egész, összeért, összehangolt
Ez lehet egy mély meditációban, művészi alkotásban, isteni jelenlét megtapasztalásában vagy egyszerű, de teljes jelenlétben.
Mit jelentett Simonyinál a „szintézis”?
Simonyi nemcsak tudományos, hanem kultúrtörténeti és világnézeti szintézisre törekedett:
„Nem az a cél, hogy a részleteket minél pontosabban ismerjük, hanem hogy megérezzük: van kapcsolat, egység a részek között.”
(Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete, Előszó és Zárszó)
Számára a szintézis nem azonos a kompromisszummal – inkább a mély egység-felismerés: hogy különböző tudásterületek (fizika, filozófia, vallás, művészet) egy közös valóságra utalnak.
A kompletatív szemlélet Simonyinál
Bár Simonyi nem mindig használta ezt a szót („kompletatív”), a gondolkodása erőteljesen teljesség-orientált volt:
A fizika szerinte nem választható el az emberi szellemtől.
A tudomány nem zárhatja ki az értelmet, etikát, és végső kérdéseket.
Számos ponton utalt vallási és szellemtudományos inspirációkra is, például Hamvas Bélára, Teilhard de Chardinra, Pascalra, Weöres Sándorra.
„A tudás célja nem a hatalom, hanem a megértés és elmélyülés.”
(Simonyi Károly)
Példák a műből
A zárófejezetekben a kvantummechanika és a relativitáselmélet filozófiai következményeit nem csak technikai, hanem egzisztenciális dimenzióban is elemzi.
A fizika nem „zárt rendszer”, hanem nyitott ablak a világ egészébe – ezt nevezi néhol „kultúrfilozófiai horizontnak”.
Kapcsolódó kulcsfogalmak nála
Simonyi Károly valójában egy szellemi tanító is volt, nemcsak fizikus. Az ő „kompletatív szemlélete” abban nyilvánult meg, hogy össze kívánta kapcsolni a tudományt a bölcsességgel, a technikát a méltósággal, az elmét a lélekkel. Ezért is áll A fizika kultúrtörténete különleges helyen a magyar és nemzetközi tudományos gondolkodásban.
Szemléleti vázlat Simonyi Károly nyomán
A teljességre irányuló gondolkodás szellemi keretei
I. A világ egysége – nemcsak fizikai, hanem szellemi valóság
„A fizika nemcsak a természetet, hanem az embert is tanítja.” (Simonyi)
A világ nem darabokból áll, hanem összefüggések hálózata.
A fizikai törvények mögött rendező elv, rend, szimmetria sejlik fel.
A szintézis nemcsak tudományos módszer, hanem egzisztenciális látásmód.
Kulcsszavak: összefüggés, holisztika, rend, jelentés.
II. A tudomány alázata és a megértés etikája
„A tudomány célja nem a mindenható tudás, hanem a megértés iránti vágy.”
A tudomány nem végső igazság, hanem közelítés, párbeszéd a világgal.
El kell kerülni a „technológiai gőgöt” – a hatékonyság nem érték önmagában.
Az igazi tudós nyitott a másik emberre, a kérdőjelre, a transzcendens lehetőségére.
Kulcsszavak: alázat, megértés, felelősség, nyitottság.
III. A kultúra mint szellemi híd – tudomány, művészet, vallás között
„A kultúra ott kezdődik, ahol a tudás önvizsgálattá válik.”
A kultúra nem külön szféra, hanem összekötő közeg: művészet, tudomány és hit egy tőről fakad.
Simonyi rendszeresen idézett költőket, filozófusokat (Pascal, Hamvas, Teilhard, Weöres).
Célja: visszaállítani a belső kontinuitást tudás és bölcsesség között.
Kulcsszavak: kultúra, integráció, belső folytonosság, szellemi párbeszéd.
IV. A kompletatív szemlélet – az ember a világban: egész és rész
Az ember nem véletlenszerű létező, hanem értelmes rendszer része.
A kompletatív gondolkodás célja: az egész belső átélése, nemcsak racionális megértése.
Ez létállapot, nem logikai bizonyítás.
Példák:
A fizikus felismeri a rendet – és megrendül.
A költő szavakban fogalmazza meg a létezés belső igazát.
A hívő ember nem bizonyít, hanem kapcsolatot él meg.
V. A jövő emberképe – szintézisben élő, önismerő személyiség
„A tudás célja nem az uralom, hanem a részvétel.”
A jövő embere nem csak specialista, hanem szellemi érzékenységgel bíró szintetizáló személy.
A tudás akkor válik bölcsességgé, ha kapcsolódik az ember egészéhez: testi, lelki, szellemi dimenzióban.
Kulcsfogalom: Tudós → szintetikus látás, Ember → szellemi lény, Társadalom → együttműködés, nem verseny
ZÁRÓGONDOLAT
Simonyi számára a tudomány, vallás és művészet nem riválisok, hanem egyazon igazság különböző nyelvei. A kompletatív szemlélet olyan belső látásmód, amely egyszerre tud gondolkodni, érezni és kapcsolódni.
A teljesség igézete – Szintézis és kompletatív látás Simonyi Károly nyomán
„A tudás végcélja nem a hatalom, hanem a részvétel. Részt venni a világ rendjében, értelmében, szépségében.”
(Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete)
A tudományos haladás története gyakran úgy jelenik meg, mint az anyag feletti uralom diadala. Eszközök, képletek, bizonyítások. Ám van egy másik irány, egy rejtettebb sugárzása is a tudásnak – amely nem hatalomra tör, hanem a megértés méltóságát keresi. Ez a látásmód nem szűkül be a specializációk börtönébe, hanem tágul, mint az égbolt, amely alatt minden tudományág, minden művészet és minden hit egyetlen világrendhez kapcsolódik. Ezt a látásmódot nevezte Simonyi Károly szintetikus és kompletatív szemléletnek.
Simonyi fizikus volt, de sosem csak az. Művész volt a tudomány nyelvén, szellemi ember a fizika öltönyében. Az ő nagy műve, A fizika kultúrtörténete, nem pusztán tudományos ismeretterjesztés, hanem szellemi világkép: egy olyan híd, amely a képlet és a költészet, a laboratórium és az imádság, a gondolat és a hit között feszül.
A szintézis nála nem kompromisszum, hanem belső egység-felismerés. Nem összeolvasztani akar, hanem rávilágítani arra, ami mindig is egy volt – csak elfelejtettük. Ahogy Teilhard de Chardin fogalmazott: „Nem az a csoda, hogy a világ létezik, hanem hogy értelme van.” Simonyi ezt az értelmet kereste – nem végérvényes válaszként, hanem mint az értelemhez való hűség folyamatos mozdulatát.
A kompletatív szemlélet még ennél is mélyebb. Ez már nem csak gondolkodás, hanem létállapot. Olyan állapot, amikor az ember már nem „külön” szemléli a világot, hanem része lesz annak. Mint amikor a zenész eggyé válik a dallammal, a költő a szavak rezgésével, vagy a tudós a rend törvényeivel. Ebben az állapotban az én és a világ közötti falak elmosódnak. Az ember nem uralkodik, hanem kapcsolódik. Nem megismer, hanem együtt-rezdül.
Simonyi művében ez a szemlélet nem deklarált doktrína, hanem a szöveg lélegzése. Idéz Pascalból és Weöresből, utal Teilhardra és Hamvas Bélára. Nem azért, mert vallásos akart lenni – hanem mert tudta: a tudomány mélyén is metafizika lakik. Nem a dogma, hanem a kérdés. Nem a válasz, hanem a nyitottság. Nem a hatalom, hanem a részvétel.
A kompletatív szemlélet számára a világ nem zárt rendszer, hanem kinyíló ikon. Nem bizonyítás, hanem sejtelem. Nem uralom, hanem ünnep.
A 21. században újra és újra el kell döntenünk, mit kezdünk a tudással. Választhatjuk a fragmentálódó, technokrata logikát – vagy Simonyi öröksége nyomán elindulhatunk a teljesség irányába. Ehhez nem több tudásra van szükség, hanem mélyebb látásra. Egy olyan szemre, amely nemcsak a dolgokat, hanem az összefüggéseket is látja. Egy olyan szívre, amely nemcsak ért, hanem kapcsolódik. Egy olyan emberre, aki – mint Simonyi – tudja: „A világ nemcsak gép, hanem mű is.”
Simonyi Károly (1916–2001) és Rudolf Steiner (1861–1925) két, látszólag nagyon különböző gondolkodó, akik azonban egy mélyebb szellemi síkon összeérnek – még ha életművük, módszertanuk és világnézeti alapjaik eltérőek is. Az alábbiakban egy összevető elemzést nyújtok, kiemelve a közös pontokat és a különbségeket a tudományos világkép, az emberképek és a szellemtudományhoz való viszony alapján.
1. Ki volt Simonyi Károly?
Simonyi Károly magyar fizikus, akadémikus, egyetemi tanár, a „A fizika kultúrtörténete” című monumentális mű szerzője. Munkássága a fizika tudományának kultúrtörténeti beágyazását célozta, azaz azt vizsgálta, hogyan kapcsolódik a fizikai világkép az emberi gondolkodás nagy korszakaihoz, filozófiai áramlataihoz és művészeti stílusaihoz. Főbb elvei:
Egység a tudomány és kultúra között: A fizika nem csupán mérhető valóság, hanem szellemi teljesítmény, kultúrtörténeti tett.
Tudományos objektivitás: A fizika nyelvét és eredményeit empirikusan, matematikailag és logikusan tárgyalja.
Racionalitás és humanizmus egysége.
2. Ki volt Rudolf Steiner?
Rudolf Steiner osztrák filozófus, szellemtudós, a antroposzófia megalapítója, a Waldorf-pedagógia, a biodinamikus mezőgazdaság és egy spirituális alapú orvostudomány elindítója. Főbb elvei:
Az ember szellemi lény: Az ember fizikai, lelki és szellemi szférákból áll, és az élet célja a tudatos szellemi fejlődés.
A szabadság filozófiája: Az emberi szabadság alapja a szellemi önállóság.
Intuíció és imagináció mint megismerési források: A tudományos megismerés nemcsak logikai úton lehetséges, hanem belső tapasztalás révén is.
3. Kapcsolódási pontok
4. Különbségek és lehetséges hidak
Módszertan: Simonyi tudománytörténeti, analitikus szemlélete és Steiner intuitív-szellemi megismeréselmélete különböznek. Mégis, Simonyi tisztelte a művészeteket, a filozófiát, és nyitott volt a nem-anyagi dimenziók kérdésfelvetéseire.
Világszemlélet: Steiner világképe kozmikus hierarchiákban és reinkarnációban gondolkodik, míg Simonyi földhözragadtabb, de mélyen humanista. Művében például a gótikus székesegyház és a kvantummechanika közti párhuzamot is felmutatja, ami egyfajta hidat képezhet a két gondolkodás között.
5. Szintetikus megközelítés: Egy lehetséges párbeszéd
Egy szellemi párbeszéd Simonyi és Steiner között a következő alapokon állhatna:
Az emberiség fejlődése mint központi kérdés.
A megismerés kibővítése a természettudományon túli tartományokba.
Az egység keresése tudomány, művészet és spiritualitás között.
Példa:
Simonyi szerint a klasszikus mechanika világképe a barokk gondolkodás terméke. Steiner szerint a barokk korszak az asztrális világok megnyílását is hozta – eltérő nyelven, de mindketten korszakokat értelmeznek szellemi tartalommal.
Záró gondolat
Simonyi Károly és Rudolf Steiner különböző utakról közelítettek ugyanahhoz a kérdéshez: mi az ember, és mi a helye a világban. Egyikük a tudomány, másikuk a szellemtudomány oldaláról adott választ – de közös bennük az, hogy a világot nem pusztán technikai, hanem morális, szellemi és kulturális egészében igyekeztek megragadni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése