Példaképek - nekem négy volt (AI)

Hol vannak ma a PÉLDAKÉPEK? – A társadalom állapotának tükre

A példakép nem cím, nem rang, nem szerep – hanem viszonyítási pont. Olyan ember, akinek a magatartása, döntései, következetessége és emberi tartása mások számára iránytűvé válik. Ha egy társadalomban könnyű példaképeket felsorolni, az rendszerint belső stabilitásra utal. Ha nehéz – az már önmagában mérőeszköz.

Hol vannak ma a példaképek?

1. A hétköznapokban – de ritkán a reflektorfényben

Ma a valódi példaképek többsége nem látható. Tanárok, orvosok, ápolók, szülők, gondozók, önkéntesek, kisközösségek csendes szervezői. Ők azok, akik teszik a dolgukat, nem kommunikálnak róla. A társadalom paradoxona, hogy miközben rájuk épül, alig ad nekik nyilvános elismerést.

2. A nyilvánosságban – de gyakran torzítva

A médiában jelenlévő „példaképek” sokszor teljesítmény- vagy sikerikonok, nem erkölcsi irányt mutató személyek. Sportolók, influenszerek, celebfigurák: követhetők, de ritkán követendők. A hangsúly az eredményen, nem az úton van; a láthatóságon, nem a felelősségen.

3. A politikában – szűkösen és ellentmondásosan

A politikai térben ma kevés az olyan személy, aki erkölcsi értelemben példaképpé válhatna. A szereplők többsége táborokat képvisel, nem közösséget; narratívát gyárt, nem életmintát ad. A hatalomtechnikák kiszorítják a személyes hitelességet.

4. Az értelmiségben – visszahúzódva

Az értelmiség hagyományosan példakép-teremtő réteg volt. Ma azonban sokan hallgatnak, kivonulnak, vagy szakmai nyelv mögé rejtik a morális állásfoglalást. Amikor az értelmiség nem vállalja a nyilvános felelősséget, a társadalom elveszíti egyik legfontosabb tükrét.

5. A fiatalok világában – keresve, de bizonytalanul

A fiatalok keresnek példaképeket, de gyakran nem találnak stabil alakokat. Ezért váltanak gyorsan: ma egy online szereplő, holnap egy másik. A minták fragmentáltak, ideiglenesek – ahogyan a világ is, amelyben élnek.

Sok van ma példakép?

Valójában kevés – de nem azért, mert kevesebb lenne a jó ember. Azért, mert a társadalom nem emeli ki, nem nevezi meg, nem védi meg őket. A példakép ma kockázat: aki kiáll, azt támadják; aki hallgat, az túlél. Ez a logika önmagát erősíti.

Mit mér a példaképek hiánya?

• a bizalom csökkenését,
• a közösségek gyengülését,
• az erkölcsi koordináták elmosódását,
• és azt, hogy a társadalom inkább fogyaszt hősöket, mintsem nevel példaképeket.

Zárógondolat

A példaképek nem tűntek el. Elrejtőztek. Egy társadalom állapotát nem az mutatja meg, hány híres ember él benne, hanem az, kit tart követésre érdemesnek – és miért. Amikor újra értékké válik a csendes következetesség, a szolgálat, a bátorság és az igazmondás, akkor a példaképek is újra láthatóvá válnak. Addig a hiányuk beszél helyettük.